A természet nem „odakint” van, hanem mi is szerves részei vagyunk az élet szövedékének, még akkor is, ha manapság sokat teszünk azért, hogy erről eltereljük figyelmünket. Ez a felismerés az én szakmai és személyes életembe is alapvető változásokat hozott.

Ezeket a változásokat két úton igyekszem integrálni az életembe: szakmai munkámban az ökopszichológiai keretrendszer (például az Ökopszichológiai Intézet módszerspecifikus képzésén elsajátítottak) támogat, magánéletemben pedig a mindennapi, élet-szerű kapcsolatom az otthonomat jelentő tájjal.

Megtiszteltetés, hogy az idei Világeleje Ünnep inspirációjaként Zöld lélekkel: Kapcsolódj újra az ökopszichológia segítségével című, frissen megjelent könyvem szolgál, és nagyon várom, hogy előadótársaimmal és a közönséggel együtt tapasztalhassunk meg valamint ebből az újrakapcsolódásból. Bízom abban is, hogy a résztvevők felvehetik a műhelyeken nem emberi létezők szemszögeit, hogy aztán visszatérve emberi bőrükbe megérezzék helyüket az élet szövedékében.