Az elmúlt nyáron megtapasztaltuk az aszály, az ökológiai krízis miatti szorongást, szomorúságot, gyászt. A korábbi tizenhat évben azokkal dolgoztam, akikben ezek az ökoérzelmek jóval korábban jelentek meg, mint a fősodrú társadalmi diskurzusban. Idén nyáron úgy érzékeltem, széles tömegekben robbant mindez. „A klímakrízis a képzelőerő krízise” – mondja Rob Hopkins. Nagy kihívás jelenleg reményteljes, pozitív jövőképet kirajzolni. Mégis, cselekvő remény nélkül esélyünk sincs elérni azokat a változásokat, amelyekre szükség van ember és emberen túli világ kapcsolatában.

Életem egyik legnagyobb szerencséjének tartom, hogy 2013-ban Joanna Macytől tanulhattam. Az ő vizionárius munkájának egyik gyöngyszeme a Minden Lények Tanácsa. Az általa alapított csoportmunka ötven évvel előzte meg korát – most pedig támogathat minket ezekben a történelmi időkben. Megtisztelő számomra, hogy segíthetek a facilitátorok felkészítésében a Világeleje Ünnepre és én is vezethetek egy műhelyt. Kívánom, hogy a műhelyeken minél többen megtapasztalják, milyen más lények bőrébe bújva átértelmezni helyünket és szerepünket az élővilágban, és megtalálni azokat a pontokat, ahol változtathatunk.