Kőváry Zoltán vagyok, klinikai szakpszichológus, az ELTE PPK habilitált egyetemi docense, e mellett magyar nyelv és irodalom szakos bölcsész, filozófia Phd-hallgató, rock-zenész és amatőr ornitológus.

A legfőbb kutatási területem az egzisztenciális pszichológia, amiről írtam egy 800 oldalas könyvet, ez tavaly év végén angol nyelven is megjelent. A természettel, állatokkal, növényekkel, tájakkal való kapcsolat mindig is elsőrendű kérdésnek számított az életemben, az ökopszichológiai tudományos diskurzusba 2019 körül kapcsolódtam be, amikor a pszichológus énem és a természetvédő énem végleg összekapcsolódott bennem. Úgy vélem, hogy a pszichológia tudománya indokolatlanul keveset foglalkozik ezzel a kérdéssel, és az emberre még mindig ab ovo urbanizált lényként tekint. Ez azt is jelenti, hogy a pusztító technikai világkép köré szervezett világhoz való alkalmazkodást priorizálja, ahelyett, hogy az ezzel kapcsolatos attitűdök kritikus szemléletre tanítaná az egyént és a csoportokat. Én egzisztenciális pszichológusként ebben látom a feladatomat, hogy a saját létezésünk mibenlétére való fokozott reflexió nyomán hozzá járuljak az antropocentrikus dogmáktól való megszabaduláshoz.

Remélem, hogy 2075-ben közelebb leszünk a „szimbiocén” korszakhoz, és egészségesebb viszonyban fogunk élni a természettel. Ez sok tekintetben a saját választásainktól is függ, ezért tudatában kell lennünk a szabadságunkkal együtt járó felelősségnek, és el kell viselnünk az ezzel együtt járó szorongásokat. Az eseményen ezt a szemléletet szeretném képviselni a jelen levőkkel való eszmecsere során. Mindenkinek szívből ajánlom, hogy aktívan vegyen részt ezen az izgalmas konferencián, és a természettel való elkötelezett kapcsolat nyomán még inkább önmagára találjon.