Huszonpár év multinacionális vállalatoknál töltött munka után tudatosult bennem, hogy nem az az utam, hogy egy olyan gépezet fogaskereke legyek, aminek a mélyebb célja ismeretlen vagy értelmetlen számomra, ezért elhatároztam, hogy új életet kezdek és kitalálom, hogy mi is a dolgom ezen a világon.

Eme bizonyos életcél után nyomozva jutottam el oda, hogy a fogyasztás helyett a természettel minél nagyobb harmóniába kerülés lehet az egyik cél. Mivel szerintem az ember is a természet része ezért különös hangsúlyt helyeztem az emberi kapcsolataim harmóniába helyezésére, és mivel én is ember vagyok, végül a saját belső harmóniám megélése került fókuszba. Ezt a célt intenzív önismereti munkával valósítom meg azóta is, mert ezen az úton nincs végállomás. Az első és legfontosabb tanulsága az volt ennek a munkának, hogy csak akkor tudok a világnak igazán hasznára lenni, ha magammal jóban vagyok. Vagyis csak akkor tudok jót tenni, ha jól vagyok. A belső önostorozó, kritikus, szabotáló hangok megbékítése a fejemben azóta is tart, de mostanra már komoly eszközkészletet halmoztam fel arra, hogy miként lehet ezeket leépíteni, így alakult ki, hogy ma jellemzően embereket kísérek egy hasonló, egyébként izgalmas és örömteli út megtételében.