Gelencsér András vagyok, 59 éves levegőkémikus, akadémikus, a Pannon Egyetem egyetemi tanára.

A globális fogyasztói civilizáció fenntarthatatlanságával először az éghajlatváltozás brutális sebességét tapasztalva, majd tíz éve a Föld nyersanyagkészleteinek küszöbönálló kimerüléséről hallva szembesültem. Mindeközben mélységesen felháborít az a tény, hogy a globális gazdasági-politikai elit a válsággal mit sem törődve a Disney-mesék világába illő „zöld” narratívával igyekszik a fogyasztói társadalom pusztító modelljét mindenáron fenntartani.

2075-ből visszatekinteni azért roppant kihívás számomra, mert az a dátum meggyőződésem szerint már évtizedekkel túl van öröknek és mindenhatónak gondolt modern világunk elkerülhetetlen összezuhanásán, ami felé padlógázzal robogunk. Mi marad a nagy bumm után? Mi nő a romokon? És legfőképpen ember tud-e maradni az ember egy szárazra szipolyozott és kivérzett világban, amelyben még a természet is visszavág? Súlyos kérdések ezek, különösen innen, amikor még matematikai esély talán lehetne egy fájdalmas, ámde túlélhető kényszerleszállásra, csak éppen szándék és akarat nincs. Tisztelem azokat, akik e rendezvényt megálmodva igyekeznek kiutat mutatni a reménytelenségből, és az égre rajzolni egy szerényen élhető jövő képét.

FRISS HÍR 11.03.: Szomorúan tudatjuk veletek, hogy Gelencsér András a hétvégén váratlan térdműtéten esett át, így sajnos nem tud előadást tartani most a Világeleje Ünnepen. Bízunk abban, hogy egy későbbi alkalommal lesz még lehetőség őt meghallgatnunk. Sajnos az idő rövidsége miatt új előadót nem tudunk már behívni. (Azért így is lesz kilenc előadás az Ünnepen.)