Bemutatkozásképp célszerű lenne megosztani azokat az „objektíveket”, amelyeket az élet az ember szeme elé rakott, s amelyeken át a világot figyeli. Ezek múltbeli tapasztalatokból, tanulságokból állnak, és befolyásolják azt a jövőképet, amelyre előadóként az eseményen mintegy visszatekintünk. Sok év, sok helyszín, sokféle feladat, szerep sok „objektívet” egész „összetett szemet” adott: sokféle fényben és hullámhosszon mutatja a világ kontrasztjait. Gyermekség és idős kor, diktatúra és demokrácia, szűkösség és bőség, városok és vadonok, iskolák és egyetemek, hasra ütés, intuíció, és adatalapú tudás, kutatás, szabályozás, és végrehajtás, a determinált és a kialkudható, megelőzés és elővigyázatosság, egyesületek és Egyesült Nemzetek „kavarognak e szívben”. Meg ajándékok és sebek, megrendülések és csodák, az engem vezetők, a rám bízottak, de legfőképp a Gondviselés jóvoltából.

Végzettségek, állások mit is jeleznek ebből? A bemutatkozás rövid, a megismerkedés hosszú dolog… 2075-ben én épp 118 éves lennék. Nehéz beleélnem magam egy akkori visszatekintés lehetőségébe – (elvégre nem Japánban vagyunk). Pedig kétségkívül érdekes ma is lapozgatnunk a kétezres évek elejének elképzeléseiben és programjaiban: mit határoztunk el, és mik voltak az előrejelzéseink 2025-re? Tanulságos ám… Mindenesetre nehezen álltam kötélnek, tartok ettől az alkalomtól, nem kenyerem a színjátszás, sem a valóságtól való elrugaszkodás. Témánk, az „Ökológiai Fordulat” nem a jövő. Az már sajnos megkezdődött, amikor a természeti tőkét, különösen az élő rendszerek mennyiségét, termelékenységét és sokféleségét pusztítani kezdtük. Érezzük is, hogy zsugorodik a játékterünk, és egyre szeszélyesebbek a játékvezetők.

De mi magunk mindig eldönthetjük, hogy mit vagyunk hajlandók játszani, milyen szabályokkal, kikkel összefogva? Egyáltalán: akarunk-e terveinkhez és döntéseinkhez a valóságból kiindulni?  És még lejjebb, az alapoknál: ki a „mi”, és ki vagyok „én”? Végső soron ezen áll vagy bukik, hogy véres vagy vértelen lesz-e a(z elkerülhetetlen) rendszerváltoztatás. Jó lenne, ha a ma 15-35 év köztiek minél többen eljönnének erre az alkalomra. Nem az előadókért – mi az ürügy vagyunk, vitaalapok, vitaindítók, bokszzsákok, ugródeszkák – hanem hogy egymással találkozni kezdjenek, hogy reményt és belső indíttatást kapjanak. II. János Pál pápa és Bartholomeriosz Pátriárka 2002-ben azt mondták, hogy egy emberöltő elég lenne, hogy „Földünket gyermekeink jövője felé kormányozzuk”. 2075-ig szűk kettő van hátra…