Humánökológus vagyok, az ELTE docense. Több mint 25 éve foglalkozom az ökológiai válsággal és a kiútlehetőségekkel. A helyi ökoközösségeket segítő kutatási és akcióprogram, a Kisközösségi Program ötletgazdája és szakmai vezetője vagyok.

Az utóbbi években egyre inkább igyekszem az ökológiai válságot (vagyis a globális éghajlatváltozást, az élővilág rohamos elszegényedését, a talajpusztulást stb.) egy tágabb civilizációs krízis keretei között értelmezni. Világméretű fogyasztói civilizációnk tarthatatlanná vált.

Az emberek többsége mégis ragaszkodik ehhez a pusztító berendezkedéshez, képtelen elképzelni egy jobb világot. Eközben egy másik, egyre növekvő tábor elkerülhetetlen összeomlásról, egy cudar világ közeljövőbeli eljöveteléről beszél.

Magam az elmúlt három-négy évben elsősorban arra összpontosítok, hogy a fenti két, egyaránt életveszélyes narratívával szemben egy harmadik utat vázoljak föl: bármennyire is gigászi feladat, meg kell próbálnunk fölépíteni egy új, ökologikus civilizációt. A mai válság egyúttal lehetőség is erre az építkezésre.

2024-ben megjelent könyvem, a Világeleje (alcíme: A jó élet keresése az ökológiai válság korában) ezt a harmadik utat mutatja be, a cselekvő remény útját. Mind a könyvvel, mind számos más eszközzel az a célom, hogy lépjünk minél többen a cselekvő remény rögös, de szép útjára. Hiszek abban, hogy bármilyen csekélynek is látjuk jelen pillanatban az esélyt erre, a világeleje sok kis apró közösségéből és ezek hálózataiból kikristályosodhat egy új, ökologikus civilizáció.